Végre!

Tegnapelőtt Anya pucéran tett hasra az ágyon, és ahogy már sejtette, egészen kúszáshoz hasonlító mozdulatokat produkáltam.
Mindannyian nagyon vártuk már a pillanatot, hogy a helyhezkötöttség miatti hisztiket felváltsa a felfedezés öröme. Majd meglátjuk, majd meglátjuk...
Eddig is igyekeztem előre jutni, de valahogy mindig hátrafelé sikerült haladni.
Négykézlábra állva már nagyon ügyesen "kutyázom", de úgy nem változik a GPS koordinátám.

Most viszont rájöttem, hogy hason a könyökömmel segítve nem is olyan bonyolult ez a kúszás dolog. Azóta gyakorolok.
Ha van motivációm /fekete dolgok, úgymint: mobil, hajcsat, bébiőr, fényképezőgép, vezetékek, mazzagos-pántos dolgok, amit nem tesznek elérhetetlennek tűnő messzeségbe /0,5-1 méteren belül/, már indulok is.

Nézzétek:


/Haladok!/

Azóta mégjobban megy ám!
Most mennem kell, majd még visszakúszom.